Print Page | Contact Us | Report Abuse | Sign In | Join Today
jzwm_hungarianabstract_v38n1_2007

>

doi: 10.1638/05-033.1 
Journal of Zoo and Wildlife Medicine, 38 (1): 1–6. (2007)

ALTATOTT RAGADOZÓ MADARAK VENTILÁCIÓS ÁLLAPOTÁNAK VIZSGÁLATA A MIKROÁRAMLÁSOS KAPNOMÉTERREL MÉRT KILÉGZÉSI SZÉNDIOXID-SZINT ALAPJÁN

Marion Desmarchelier, D.V.M.,a Yves Rondenay, D.M.V., Cert. Res. (Anesthesiology),a Guy Fitzgerald, D.M.V., M.Sc., Stéphane Lair, D.M.V., D.E.S., D.V.Sc., Dipl. A.C.Z.M.a

aService de médecine zoologique, Département de sciences cliniques, Faculté de médecine vétérinaire, Université de Montréal, 3200 rue Sicotte, Saint-Hyacinthe, Québec, J2S 7C6, Canada.

Levelező szerző: Dr. Lair

ÖSSZEFOGLALÁS

Munkánk során a kilégzési parciális széndioxid-nyomás (PETCO2), az artériás parciális széndioxid-nyomás (PaCO2), valamint a vér pH-szintjének összefüggését vizsgáltuk isofluran-nal altatott ragadozómadarakon. A PaCO2 és a pH mérése sorozatos artériás vérvételekkel történt az altatott madarakban, melyet egy, a megfelelő idejű, „Microstream” oldaláramlásos kapnográffal mért kilégzési parciális széndioxid-nyomással hasonlítottunk össze. Tizenegy – 416-2062 g tömegű – ragadozó madártól származó 48 páros mintát használtunk fel, hogy korrelációs koefficienst keressünk a PaCO2 és a PETCO2, valamint a PETCO2 és a pH között. A PaCO2 és a PETCO2 közti egyezőségi határértéket szintén számoltuk. A PaCO2 és a PETCO2 között éppúgy erős korrelációt lehetett megfigyelni (r = 0,94; P < 0,0001), mint ahogy a PETCO2 és a pH között is (r = −0,90; P < 0,0001). Ennek ellenére a PaCO2 és a PETCO2 közti egyezőség szintje érdemben változott. A PETCO2 alacsony, 18-29 Hgmm közti, értékei átlagosan 6 Hgmm-rel (6,0 ± 1,9 Hgmm; átlag ± SD) felülmúlták a hozzátartozó mért PaCO2 értékeket. Ezzel szemben viszont, a PETCO2 magas, 50-63 Hgmm közti, értékei 7,6 Hgmm-rel (7,6 ± 9,8 Hgmm) alacsonyabbak voltak, mint a PaCO2 értékek. A PETCO2 30-49 Hgmm közti tartományában a PETCO2 és a PaCO2 közti átlagos különbség 1,0 Hgmm (1,0 ± 8,5 Hgmm) volt. Ezek az eredmények arra utalnak, hogy az általunk használt kapnográf kielégítően pontos becslést szolgáltatott a széndioxid artériás parciális nyomására a 400 g-nál nagyobb tömegű olyan madarak esetében, amelyek manuális kézi lélegeztetésben részesültek Bain-rendszerben. Tanulmányunkban a pH és a kilégzési parciális széndioxid-nyomás közti lineáris kapcsolat alapján feltételezhető, hogy a kilégzési parciális széndioxid-nyomás monitorizálása hasznos lehet a respiratórikus acidózis megelőzésében. 
 

doi: 10.1638/05-098.1 
Journal of Zoo and Wildlife Medicine, 38 (1): 7–12. (2007)

GABONASIKLÓ (ELAPHE GUTTATA) SPERMÁJÁNAK LEÍRÁSA ÉS HŰTVE TÁROLÁSA

Brooke M. Fahrig, M.S.,a Mark A. Mitchell, D.V.M., M.S., Ph.D.,a Bruce E. Eilts, D.V.M., M.S., Dipl. A.C.T., Dale L. Paccamonti, D.V.M., M.S., Dipl. A.C.T.a

aDepartment of Veterinary Clinical Sciences, School of Veterinary Medicine, Louisiana State University, Skip Bertman Drive, Baton Rouge, Louisiana 70803, USA.

Levelező szerző: Dr. Mark A. Mitchell

ÖSSZEFOGLALÁS

A Squamata törzs sok tagja komoly előnyét élvezné a spermafagyasztásnak, mint asszisztált természetvédelmi eljárásnak. Mindez idáig csupán néhány vizsgálatot végeztek a kígyók lehetséges spermavételének és –tárolásának értékelésére. A jelen vizsgálat célja volt a gabonasikló (Elaphe guttata) sperma leírása, beleértve annak megjelenését, térfogatát, koncentrációját, a spermiumok motilitását, morfológiáját, valamint a gabonasikló spermium motilitásának időbeli vizsgálata 4°C-on való tárolás során. 22 felnőtt gabonasiklóból gyűjtöttünk spermát, melynek megjelenése általánosságban zavaros volt, a színe pedig a fehértől a halványbarnáig változott. A spermiumok kezdeti motilitásának átlaga 92,5% volt, az ejakulátum mennyisége kevésnek (átlagosan 0,01 ml-nek) bizonyult, viszont a teljes ejakulátumra vonatkoztatott koncentrációja magas (Your browser may not support display of this image.= 852 × 106 ± 585 × 106 spermium/ml)  volt. Morfológiai szempontból az egy ejakulátumon belüli spermiumok átlagosan 75,7 ± 9,3%-a volt normális. A fehéres színű kígyóejakulátum koncentrációja szignifikánsabb magasabb volt (Your browser may not support display of this image. = 1,859 × 106 ± 1,008 × 106 spermium/ml; F = 15,74, P = 0,001), mint a halványbarnáé (Your browser may not support display of this image. = 601 × 106 ± 439 × 106 spermium/ml). A hűtőben, 4°C-on vagy Equitainer-I tankban több mint 48 óráig tárolt spermiumok motilitása szignifikánsan csökkent. Ez az első olyan tanulmány, ami a fogságban tartott gabonasiklók spermájának térfogatát, színét és koncentrációját, a spermiumok motilitását és morfológiáját leírja. A jelen tanulmányból nyerhető információk felhasználhatóak lesznek – fogságban tartott és vadon élő veszélyeztetett – kígyókra kidolgozott egy spermagyűjtési, -hűtve tárolási és -szállítási modell összeállításánál. 
 

doi: 10.1638/05-107.1 
Journal of Zoo and Wildlife Medicine, 38 (1): 13–17. (2007)

A SPERMAGYŰJTÉS ÉS -LEÍRÁS SZIKLAUGRÓ PINGVINEKNÉL (EUDYPTES CHRYSOCOME CHRYSOCOME)

Jennifer Waldoch, D.V.M.,a Tammy Root, B.S.,a Jan Ramer, D.V.M., Jeffry Proudfoot, D.V.M.a

aIndianapolis Zoo, 1200 West Washington Street, Indianapolis, Indiana 46222, USA. Jelenlegi cím (Waldoch): Zoological Medicine Service, UC Davis School of Vet Med, One Shields Avenue, Davis, California 95616, USA.

Levelező szerző:  Dr. Waldoch

ÖSSZEFOGLALÁS

Sziklaugró pingvinek (Eudyptes chrysocome chrysocome) fogságban élő populációiban általános probléma a tojások alacsony termékenysége és keltethetősége, ami a fogságban élő állomány fenntartását megnehezíti. A sziklaugró pingvinek spermájának gyűjtésére és értékelésére kifejlesztett módszer segíthet egy fogságban élő populáció alacsony tojástermékenységi szintjének felmérésében. Hat felnőtt korú sziklaugró pingvint kondícionáltunk arra, hogy a tenyészszezon kezdetétől egészen addig hetente engedjék a sperma levételét, amíg az ejakulátum már nem tartalmazott spermiumot. 2004. szeptember 17-e és december 31-e között összesen 59 ejakulátumot gyűjtöttünk, melyek közül 45-öt vizsgáltunk meg a térfogat, pH, spermakoncentráció és spermaminőség (motilitás, élő sejtek aránya, morfológia) szempontjai szerint. Az egyedek és a gyűjtött minták között nagy különbséget lehetett megfigyelni. Az átlagos motilitási arány 34,5% (±22%), az átlagos ejakulátum-térfogat  0,23 ml (±0,31 ml), az átlagos koncentráció 16,9×106 spermium/ml (±48,7×106 spermium/ml), a mintánkénti spermiumszám 1,7×106 (±4,2×106), az élő spermiumok aránya 82,9% (±18,1%), az ép morfológiájú spermiumok aránya 82,1% (±18,8%), az átlagos pH 6,47 (±0,49) volt. Ebben az évszakban csupán egyetlen hím párzott egy tojóval. A pár termékeny tojást rakott ugyan le, de a keltetés korai fázisában az embrió elpusztult. A hím sziklaugró pingvineknél tapasztalt alacsony spermakoncentráció és alacsony motilitás arra utal, hogy a hímek termékenysége vezet az alacsony a tojások rossz termékenységi szintjéhez. A jelen munka az első lépése annak a folyamatban levő tanulmánynak, ami a sziklaugró pingvinek fogságban való szaporítását hivatott javítani. 
 

doi: 10.1638/05-123.1 
Journal of Zoo and Wildlife Medicine, 38 (1): 18–26. (2007)

EGY NAGY ÁLLATKERTBEN ÉLŐ URBÁNUS MOSÓMEDVE (PROCYON LOTOR) POPULÁCIÓ VÍRUS- ÉS LEPTOSPIRA-SZEROLÓGIAI FELMÉRÉSE

Randall E. Junge, D.V.M., Dipl. A.C.Z.M,a Karen Bauman, B.S.,a Melanie King, B.S., Matthew E. Gompper, Ph.D.a

aSaint Louis Zoo, 1 Government Drive, St. Louis, Missouri 63110, USA (Junge, Bauman, King); Department of Fisheries and Wildlife Sciences, University of Missouri, Columbia, Missouri 65211, USA (Gompper).

Levelező szerző: Dr.Junge

ÖSSZEFOGLALÁS

Városi körülmények között a mosómedvék (Procyon lotor) számos kórokozó rezervoárjaként szerepelhetnek, ami „átugrási” lehetőséget jelent az emberre, a házi- és a fogságban tartott (állatkerti) állatokra. Öt év alatt 159 mosómedvét vizsgáltunk meg a St.Louis (Missouri, Egyesült Államok) magas denzitású mosódve-populációjából szopornyica (canine distemper virus, CDV), kutya Adenovirus (canine adenovirus 1, CAV-1), macska panleukopenia (feline parvovirus, FPV), és a Leptospira interrogans számos szerovariánsa jelenlétére. Valamennyi vizsgált vírus és két Leptospira szerovariáns (L. grippotyphosa és L. icterohemorrhagiae) jelenléte bizonyítást nyert (a prevalencia szintek: CDV = 54,1%; FPV = 49,7%; CAV-1 = 6,9%; L. interrogans icterohemorrhagiae = 8,9%; L. interrogans grippotyphosa = 6,3%). A mosómedvék 80%-a az öt kórokozónak legalább egyikével fertőzött volt, míg az állatok 39%-a több fajjal is. A vírusok között a CDV és a CAV-1 szignifikánsan együtt fordult elő. Az állatok egy részénél elvégzett időbeli vizsgálatok tanúsága szerint az első vizsgálattal szeropozitívnak bizonyuló egyedek 33-100%-a szeronegatívvá vált a kérdéses kórokozóval szemben a későbbi vizsgálat alkalmával. Összefoglalva, a szabadon élő nurbánus mosómedvék számos kórokozóval fertőződhetnek, melyek közül egyesek potenciális veszélyt jelenthetnek az emberekre, illetve a nem vakcinázott házi- és fogságban élő vadállat-populációkra. 
 

doi: 10.1638/06-005.1 
Journal of Zoo and Wildlife Medicine, 38 (1): 27–31. (2007)

KARMOSMAJMOK (CALLITRICHIDAE)GONGYLONEMA SPP. ÁLTAL OKOZOTT FERTŐZÉSE ELLENI VÉDEKEZÉS ÉS GYÓGYKEZELÉS ÉRTÉKELÉSE

Michael J. Adkesson, D.V.M.,a Jennifer N. Langan, D.V.M., Dipl. A.C.Z.M., Allan Paul, D.V.M., M.S.a

aUniversity of Illinois, College of Veterinary Medicine, 2001 S. Lincoln Avenue Urbana, Illinois 61802, USA (Adkesson, Langan, Paul) Chicago Zoological Society/Brookfield Zoo, 3300 Golf Road, Brookfield, Illinois 60513, USA (Langan). Jelenlegi cím (Adkesson): Saint Louis Zoological Park, One Government Drive, Saint Louis, Missouri 63110.

Levelező szerző: Dr. Adkesson

ÖSSZEFOGLALÁS

Egy állatkert ugrótamarinjai (Callimico goeldii) között számos olyan esetet lehetett 3 év leforgása alatt megfigyelni, ahol a kórbonctani elváltozások és a klinikai tünetek a Gongylonema spp. által előidézett fertőzés következményei voltak. A klinikai tünetek előfordulásának ugrótamarinokban és más karmosmajomfajokban megfigyelt gyakoribbá válása sürgőssé tett egy – a fertőzés gyűjteményen belüli prevalenciáját kiderítő, illetve a kezelési protokollt kiértékelő – vizsgálatot. 21 karmosmajomfaj [kilenc ugrótamarin, négy arany oroszlánmajmocska(Leontopithecus rosalia), hat lisztmajmocska (Saguinus oedipus) és két aranyfejű oroszlánmajmocska (Leontopithecus chrysomelas)] vett részt a vizsgálatban, melyek közül a múltban több állat pozitívnak bizonyult. A fertőzés kimutatására a nyelv nyálkahártyája kaparékából ismételt citológiai vizsgálatot végeztünk. az állatokat véletlenszerűen két csoportba osztottuk, melyeket vagy ivermektinnel (290 μg/kg p.o., hét naponta, négy alkalommal) vagy mebendazollal (70 mg/kg p.o., 24 óránként, három alkalommal) kezeltünk. Valamennyi állaton ismételt kaparékot vettünk a 35., 64. és 156. napon. Számos állat esetében megfigyeltünk klinikai tüneteket (arckörnyéket érintő viszketegséget, gyulladást és nyálzást) a beavatkozás előtt és során, jóllehet Gongylonema-fertőzést, mindöösze két állatnál sikerült bizonyítani. A Spirurida-peték vizsgálatára a bélsár – nátrium-nitráttal végzett – felszíndúsítása egyetlen esetben sem bizonyult pozitívnak. A bizonyított esetek alacsony száma eleve kizárta az anthelmintikus kezelések hatékonyságának összehasonlító lehetőségét, jóllehet mindkét protokoll szubjektíve hasonlónak bizonyult a klinikai tünetek csökkentése, illetve a biztonság (mellékhatás nélküliség) tekintetében. A Gongylonema spp. által előidézett fertőzés kimutatása – még súlyos klinikai tünetek jelenlétekor is – nehéz. A jelen tanulmány felhívja továbbá a figyelmet a megbízható ante-mortem teszt hiányára, és aláhúzza a klinikai tünetek alapján megkezdett terápia jelentőségét. Az érzékenyebb teszt megjelenéséig a kezelési protokollok további összehasonlító vizsgálata nehézkes és valószínűleg értékelhetetlen lesz. 
 

doi: 10.1638/06-023.1 
Journal of Zoo and Wildlife Medicine, 38 (1): 32–41. (2007)

AMYLOIDOSIS FEKETELÁBÚ GÖRÉNYBEN (MUSTELA NIGRIPES)

Michael M. Garner, D.V.M., Dipl. A.C.V.P.,a James T. Raymond, D.V.M., M.S., Dipl. A.C.V.P.,a Timothy D. O'Brien, D.V.M., Ph.D., Dipl. A.C.V.P.,a Robert W. Nordhausen, M.A., William C. Russell, Ph.D.a

aNorthwest ZooPath, 654 West Main, Monroe, Washington 98272, USA (Garner, Raymond); Department of Veterinary Population Medicine, College of Veterinary Medicine, Veterinary Diagnostic Laboratory, University of Minnesota, 1333 Gortner Avenue, St. Paul, Minnesota 55108, USA (O'Brien); The Animal Health and Food Safety Laboratory, University of California, Davis, California 95616, USA (Nordhausen); Department of Animal Science, University of Wyoming, Laramie, Wyoming 82071, USA (Russell).

Levelező szerző: Dr. Garner

ÖSSZEFOGLALÁS

A jelen dolgozat nyolc – Egyesült Államok-beli – állatkertből származó feketelábú görényekben (Mustela nigripes) megfigyelt amyloid-A amyloidosis klinikai, szöettani, immunhisztokémiai és elektronmikroszkópos képeit mutatja be. A görényeknél nem-regeneratív anémia és a szérum biokémiai vizsgálata során idült vesebetegség és proteinuria volt megfigyelhető. Az amyloid lerakódása számos szövetben, de a legsúlyosabb mértékben a vese glomerulusaiban volt megfigyelhető, ami a tubularis fehérjevesztéshez és a fogyáshoz vezetett. A kongó-vörös/kálium-permanganát (KMnO4) és az immunhisztokémiai festések alapján az amyloidd AA típusnak bizonyult. Egyéb egyidejű betegségek és genetikai prediszpozíció szerepelt az amyloidosis kialakulásának lefontosabb faktoraként. Az érintett görények genetikai fájának analízise nem szolgáltatott meggyőző erejű bizonyítékkal egy ős jelenlétére, de a genetikai prediszpozíció – lévén valamennyi fogságban tartott feketelábú görény egymás rokona – valószínűsíthető. 
 

doi: 10.1638/06-048.1 
Journal of Zoo and Wildlife Medicine, 38 (1): 42–50. (2007)

KÍNÁBAN ÉLŐ VÖRÖS PANDÁK SZEROLÓGIAI FELMÉRÉSE KUTYÁK FERTŐZŐ BETEGSÉGEIRE (AILURUS FULGENS)

Qin Qin, M.S.,a Fuwen Wei, Ph.D.,a Ming Li, Ph.D.,a Edward J. Dubovi, Ph.D., I. Kati Loeffler, D.V.M., Ph.D.a

aInstitute of Zoology, Chinese Academy of Sciences, Beijing 100080, China (Qin, Wei, Li); Animal Health Diagnostic Center, Cornell University, Ithaca, New York 14853, USA (Dubovi); Smithsonian's National Zoological Park, Washington D.C. 20008, USA (Loeffler). Jelenlegi cím (Loeffler): 2828 Regent Street, Madison WI 53705, USA.

Levelező szerző: Dr. Loeffler

ÖSSZEFOGLALÁS

A eszélyeztetett vörös panda (Ailurus fulgens) jövője részben azon múlik, hogyan tudjuk a fertőző betegségek elleni védelmet fejleszteni. A jelen tanulmány az egyik első lépés abba az irányba, hogy jobban megértsük a fertőző betegségeket a faj saját élőhelyén. Tíz délnyugat-, kelet- és északkelet-kínai telepen fogságban tartott 73 vörös pandából származó szérummintát vizsgáltunk kilenc közönséges – kuyát megbetegítő – kórokozó ellen termelt ellenanyagra. Azon a három telepen, ahol vakcinázták a vörös pandákat, a szopornyica (canine distemper virus, CDV), a kuya parvovírusos bélgyulladás (canine parvovirus, CPV) és a Rubarth-kór (canine adenovirus, CAV) ellen termelt ellenanyagszint nagyon változó volt. A CAV elleni titer az egyik vakcinázott vörös pandában elég magas volt ahhoz, hogy feltételezzük a vakcinázást követően – vad vírussal – történt fertőződését. Azokkal a szóbeli közlésekkel egyetemben, melyek szerint a vakcinázással összefüggő megbetegedéseket és elhullásokat tapasztaltak, az eredményeink arra utalnak, hogy a kínai vakcina nem megfelelő e faj számára. A hét vakcinázatlan csoportban a CDV-titerek alacsonynak bizonyultak, előfordulási arányuk 20-100% volt. A CPV elleni ellenanyagszintet a nyolc terület közül hét esetében figyeltünk meg. A 61 vakcinázatlan vörös panda közül a CAV-, illetve a kutya Coronavirus ellen egy, illetve két esetben tapasztaltunk ellenanyagszintet, melyek mind alacsonynak bizonyultak. A Toxoplasma gondii elleninpozitív titert (33-94%-os szeropozitivitást) négy helyen figyeltünk meg; a szeropozitív állatok 52%-ában a titeremelkedés megfelelt a más állatoknál aktív megbetegedés során tapasztalható nagysággal (1:1024-tól Your browser may not support display of this image. 1:4096-ig). A három vizsgált helyszín mindegyikén egy-egy vörös panda bizonyult szeropozitívnak Neospora caninum-mal szemben. Valamennyi vizsgált minta negatív volt kutya herpesvirus-sal és Brucella canis-szal szemben termelt ellenanygaszint tekintetében. A 73 vörös panda közül egyetlen esetben emelkedett enyhén az influenza-A elleni titer. Ezen vizsgálat eredményei aláhúzzák a fertőző betegségekkel kapcsolatos kutatások, valamint az ellenük való védekezés szükségességét a vörös pandák és más kínai veszélyeztetett fajok esetében. 
 

doi: 10.1638/06-054.1 
Journal of Zoo and Wildlife Medicine, 38 (1): 51–54. (2007)

A SELAMECTIN – EGYETLEN HELYI KEZELÉST KÖVETŐ – PLAZMABELI FARMAKOKINETIKÁJA AMERIKAI ÖKÖRBÉKÁBAN (RANA CATESBEIANA)

Jennifer J. D'Agostino, D.V.M.,a Gary West, D.V.M., Dipl. A.C.Z.M.,a Dawn M. Boothe, M.S., D.V.M., Ph.D., Dipl. A.C.V.I.M., Dipl. A.C.V.C.P.,a Prashanth K. Jayanna, D.V.M.,a Timothy Snider, D.V.M., Ph.D., Dipl. A.C.V.P., John P. Hoover, M.S., D.V.M., Dipl. A.B.V.P., Dipl. A.C.V.I.M.a

aOklahoma City Zoo, 2101 N.E. 50th Street, Oklahoma City, Oklahoma 73111, USA (D'Agostino, West); the Department of Anatomy, Physiology, and Pharmacology, College of Veterinary Medicine, Auburn University, Auburn, Alabama 36849, USA (Boothe, Jayanna); Center for Veterinary Health Sciences (D'Agostino, West, Hoover) and Department of Pathobiology (Snider), College of Veterinary Medicine, Oklahoma State University, Stillwater, Oklahoma 74078, USA.

Levelező szerző: Dr. D'Agostino

ÖSSZEFOGLALÁS

A parazitás fertőzés gyakori vadon és fogságban élő kétéltűekben, jóllehet az anthelmintikus gyógyszerek farmakológiai adatai meglehetősen hiányosak. A jelen dolgozat célja a selamectin – egyetlen helyi kezelést követő – plazmabeli farmakokinetikájának vizsgálata ökörbékákban. 32 amerikai ökörbékát (Rana catesbeiana) véletlenszerűen osztottunk be nyolc (négy egyedből álló) csoportba, melyek mind különböző mintavételi időpontot képviseltek. Hét csoportot kezeltünk selamectin-nel (6 mg/ttkg) helyileg, a kezeletlen csoport szerepelt kontrollként. A 0. (kontroll), 1., 5., 10., 15., 20., 25. és 30. napon egy-egy csoport eutanáziájára, és közvetlenül azt követően vérvételre került sor. A plazma selamectin-tartalmának vizsgálatára nagyteljesítményű folyadék-kromatográfon került sor fluoreszcens detektorral. A mintákat egyedileg kezeltük, majd az adott időponthoz tartozó négy-négy békában talált érték átlagával dolgoztunk. A tüdő, a máj, a vese és a bőr szövettani vizsgálata nem mutatott a selamectin-adagolásra visszavezethető semmilyen toxicitási tünetet. A plazmabeli csúcskoncentráció átlaga162,5 ± 42,3 ng/ml, a görbe alatti terület 2856 ng nap/ml, az átlagos szervezetbeli idő 12,2 nap, a kiürülési felezési idő 1,87 nap volt. A plazmabeli farmakokinetikája alapján az ökörbékák esetében a selamectin felszívódása nagyon hatékony, a koncentrációja magas értéket ér el a plazmában, és nem felismerhető szövettani eltérés az egyetlen adagos kezelést követően. 
 

doi: 10.1638/05-048.1 
Journal of Zoo and Wildlife Medicine, 38 (1): 55–61. (2007)

A PASSZÍV TRANSZFER FELFEDEZÉSE PÉZSMATULOKBAN (OVIBOS MOSCHATUS)

Cheryl Rosa, D.V.M., Ph.D.,a Debra Miller, D.V.M., Ph.D.,a Matthew J. Gray, Ph.D.,a Anita Merrill,a Tammie Vann, John Blake, D.V.M., M.Vet. Sc.a

aUniversity of Alaska Fairbanks, Institute of Arctic Biology, Fairbanks, Alaska 99775, USA (Rosa, Blake); University of Georgia, College of Veterinary Medicine, Tifton Veterinary Diagnostic and Investigational Laboratory, Tifton, Georgia 31793, USA (Miller, Merrill, Vann); Department of Forestry, Wildlife and Fisheries, University of Tennessee, Knoxville, Tennessee 37996, USA (Gray).

Levelező szerző: Dr. Rosa

ÖSSZEFOGLALÁS

A rossz borjúprodukció és a 3-4 hónapos korban tapasztalható növekedésben való elmaradás a fogságban tartott pézsmatulkok (Ovibos moschatus) felnevelésének és fenntartásának szokványos limitáló tényezője. Az olyan Escherichia coli által újszülött (2-7 napos korú) borjakban okozott gyorsan progrediáló enteritis és septicaemiaheveny megjelenése, mely háziállatokban nem számít kórokozónak, komoly probléma több fogságban tartott pézsmatulok állományban. A pézsmatulok nőstényekből ellés környékén, valamint a borjaikból származó szérum immunglobulin-G (IgG), összfehérje, albumin és globulin szintjét hasonlítottuk össze olyan fajok hasonló paramétereivel, melyeknél ezek az adatok jól ismertek. Az eredmények alapján valamennyi nőstény rendelkezett IgG-vel (átlag = 1232,14 mg/dl, SD = 178,34 mg/dl, mérés radialis immundiffúzióval). A borjak valószínűleg agammaglobulinaemiásan vagy hypogamaglobulinaemiásan születtek. Az IgG-szint gyorsan emelkedett a borjakban az első föcstejfogyasztás után arra a szintre, ami más házi kérődző fajokban is megfigyelhető. Eredményeink alapján a pézsmatulokban az immunitás passzív átvitele hasonló a háziállatoknál leírtakhoz, és a házi szarvasmarha referenciaértékei használhatóak abban az esetben, ha a szérum IgG-szintjét kell értékelni. A pozitív kapcsolat a szérum fehérje- és globulinszintje, valamint az IgG-szint között hasonló a Holstein szarvasmarhánál leírtakhoz, így ez is a passzív transzfer megfelelő indikátora lehet pézsmatulokban. 
 

doi: 10.1638/05-099.1 
Journal of Zoo and Wildlife Medicine, 38 (1): 62–66. (2007)

A VIRGINIA-I VADEGÉSZSÉGÜGYI KÖZPONTBA BEKERÜLT FEHÉRFEJŰ RÉTISASOK (HALIAEETUS LEUCOCEPHALUS) ÉS VÁNDORSÓLYMOK (FALCO PEREGRINUS) MORBIDITÁSI ÉS MORTALITÁSI ADATAI, 1993–2003

M. Camille Harris, D.V.M., M.S., Jonathan M. Sleeman, Vet.M.B., Dipl. A.C.Z.M., M.R.C.V.S.a

aWildlife Center of Virginia, P.O. Box 1557, Waynesboro, Virginia 22980, USA (Harris, Sleeman). Jelenlegi címek (Sleeman): Virginia Department of Game and Inland Fisheries, 4010 West Broad Street, Richmond, Virginia 23230, USA; (Harris): National Zoological Park, Department of Animal Health, 3001 Connecticut Avenue NW, Washington, DC 20008, USA.

Levelező szerző: M. Camille Harris

ÖSSZEFOGLALÁS

111, a Virginia-i Vadegészségügyi Központba (Wildlife Center of Virginia) 1993 és 2003 között bekerült veszélyeztetett fehérfejű rétisas (86%, Haliaeetus leucocephalus) és vándorsólyom (14%, Falco peregrinus) egészségügyi adatait néztük át a beküldő, a morbiditási és mortalitási okok és a végső kimenetel szempontjából. A beküldött páciensek felét a Virginiai Vadbiológiai és Halászati Részleg (Virginia Department of Game and Inland Fisheries) munkatársai hozták be. A leggyakoribb okként a trauma szerepelt mind a fehérfejű rétisasokban (70%), mind a vándorsólymokban (81%). A fehérfejű rétisasokban továbbá megbetegedési és elhullási okként szerepelt mérgezés (10%), fertőző betegség (8%) és elárvult fióka (1%). Két traumás esetben daganat jelenlétét sikerült kimutatni, ami alapján gyanítható, hogy a háttérben található megbetegedés fokozza a heveny traumás sérülésekre való fogékonyságot. Vándorsólymok esetén is sikerült fertőző megbetegedést (19%) kimutatni. Mindkét fajban a leggyakoribb fertőző ágens a nyugat-nílusi láz vírusa (West Nile Virus) volt. A betegek 39%-át repatriáltuk a vadonba, 28%-a végleges elaltatásra került, 20%-a elhullott, és 13%-a fogságban maradt. A – rehabilitált állatok túlélését meghatározni képes – visszaeresztés utáni monitoring, mint a veszélyeztetett populációk szempontjából rendkívül fontos tényező, a jelen dolgozatnak nem képezte tárgyát. 
 

doi: 10.1638/06-006.1 
Journal of Zoo and Wildlife Medicine, 38 (1): 67–76. (2007)

A SZERECSENMAKIK (EULEMUR MACACO MACACO) EGÉSZSÉGÜGYI FELMÉRÉSE A LOKOBE TERMÉSZETVÉDELMI TERÜLETEN (MADAGASZKÁR)

Randall E. Junge, M.S., D.V.M., Dipl. A.C.Z.M., Edward E. Louis, D.V.M., Ph.D.a

aSaint Louis Zoo, 1 Government Drive, St. Louis, Missouri 63110, USA (Junge); Omaha's Henry Doorly Zoo, 3701 S 10th Street, Omaha, Nebraska 68107, USA (Louis).

Levelező szerző: Dr. Junge

ÖSSZEFOGLALÁS

25 vad szerecsenmaki (Eulemur macaco macaco) teljes egészségügyi értékelésére került sor az északnyugat-madagaszkári Lokobe Természetvédelmi Területen. Valamennyi állatnál részletes fizikális vizsgálatot végeztünk: testtömeg, testhőmérséklet, szívverésszám és légzésszám került meghatározásra. Vérvételre került sor, teljes vérkép-, vérparazita-, szérum biokémiai profil-, zsírban oldódó vitamin- és ásványianyag-szint megahtározásra, valamint Toxoplasma gondii és vírus szerológiára. Bélsárvizsgálat történt mikrobiológiai és endoparazitológiai céllal. A külső paraziták begyűjtésére és meghatározására is sor került. A kapott értékeket az észak-amerikai állatkertekben fogságban élő szerecsenmakik ismert referenciaértékeivel hasonlítottuk össze. Szignifikáns különbség figyelhető meg a fogságban, illetve a vadon élő szerecsenmakik között a fehérvérsejt-, a szegmentált- és a stab neutrophil granulocyta-, az eosinophil granulocyta-, a monocyta- és a basophil granulocyta-szám, valamint a szérum biokémiai paraméterek közül az AST, az ALT, a totál bilirubin, az ALKP, a TP, a kreatinin, a foszfát, a nátrium, a kálium és a CK tekintetében. Egy egyedben pozitív Toxoplasma gondii titert sikerült kimutatni. A kimutatott belső paraziták Lemuricola- és Callistroura-fajoknak bizonyultak. Két külső parazita atkafajt sikerült kimutatni, melyek közül az egyik a Psoroptes nembe, a msik a Laelapidae családba tartozik. A bél baktériumflórája Enterococcus sp., a Staphylococcus sp., az Escherichia coli, a Streptococcus sp., a Klebsiella ozaenae és a Bacillus cereus fajokat tartalmazta. 
 

doi: 10.1638/05-096.1 
Journal of Zoo and Wildlife Medicine, 38 (1): 77–84. (2007)

FIATAL ÁLCSEREPESTEKNŐSÖK (CARETTA CARETTA) HEMATOLÓGIAI ÉRTÉKEINEK ÉS A PLAZMA BIOKÉMIAI PARAMÉTEREINEK FOLYAMATOS VÁLTOZÁSA

Yuka Kakizoe, D.V.M.,a Ken Sakaoka,a Futoshi Kakizoe,a Makoto Yoshii,a Hitoshi Nakamura,a Yoshihiko Kanou, D.V.M., Itaru Uchida, Ph.D.a

aPort of Nagoya Public Aquarium, 1-3, Minato-machi, Minato-ku, Nagoya, Aichi, 455-0033, Japan.

Levelező szerző: Dr. Kakizoe

ÖSSZEFOGLALÁS

Fiatal álcserepesteknősökön (Caretta caretta) 1 hónapostól 3 éves korig folyamatos vérvételeket végeztünk, a hematológiai- és a plazma biokémiai paraméterek referenciaértékének maghatározására. Öt, klinikailag egészséges teknőst választottunk ki ugyanabból a fészekaljból, és zárt téri mesterséges fészkelőhelyen neveltük fel. Rendszeresen, maximálisan 15 esetben, vettünk az állatoktól vért, és különböző paraméterekre vizsgáltuk. Hematológiai- (hematokrit, fehérvérsejtszám, minőségi vérkép) és plazma biokémiai paramétereket (össz bilirubin, totál protein, albumin, AST, ALT, GGT, kreatinin, karbamid, húgysav, ALKP, amiláz, triglicerid, totál koleszterin, nátrium, kálium és kloridion) vizsgáltunk. Eredményeinket felhasználtuk a fogságban tartott fiatal álcserepesteknősök hematológai és plazma biokémiai referenciatartományának felállításához, ami segíthet az állatok állatorvosi ellátásában. 
 

doi: 10.1638/06-004.1 
Journal of Zoo and Wildlife Medicine, 38 (1): 85–92. (2007)

METABOLIKUS CSONTBETEGSÉG FIATAL HUMBOLDT PINGVINEKBEN (SPHENISCUS HUMBOLDTI): A KALCIUMION, A PARATHORMON ÉS A D3-VITAMIN VIZSGÁLATA DIAGNOSZTIKAI PARAMÉTERKÉNT

Michael J. Adkesson, D.V.M., Jennifer N. Langan, D.V.M., Dipl. A.C.Z.M.a

aUniversity of Illinois, College of Veterinary Medicine, 1008 West Hazelwood Drive, Urbana, Illinois 61802, USA (Adkesson, Langan); Chicago Zoological Society/Brookfield Zoo, 3300 Golf Road, Brookfield, Illinois 60513, USA (Langan). Jelenlegi cím (Adkesson): Saint Louis Zoological Park, One Government Drive, Saint Louis, Missouri, 63110-1395, USA.

Levelező szerző: Dr. Adkesson

ÖSSZEFOGLALÁS

Három alkalommal igazoltak metabolikus csontbetegséget (metabolic bone disease, MBD) fiatal Humboldt pingvinekben (Spheniscus humboldti) egy állatkerti állományban. A kórisme felállítása, a lefolyás nyomon követése és a terápia nehéznek bizonyult, mert sem a röntgenvizsgálat, sem a szokványos szérum biokémiai paraméterek nem szolgáltattak megfelelő információt a megfelelő klinikai kezeléshez. A Sphenisciformes rendjének egyetlen fajában sem írták le korábban a kalciumion (iCa), a 25-hydroxy D3-vitamin [25-(OH) D3], és a parathormon (PTH) normál értékeit. A jelen tanulmány hozzájárult ahhoz, hogy ezen paraméterek referenciatartománya felállítható legyen, ami segít egyrészt a MBD, másrészt további kóros folyamatok klinikai eseteinek megállapításában. Az iCa-ot két állatkert 33 egészséges felnőtt madarában mértük hordozható klinikai analizátorral. Az iCa-ot a fent említett madarak közül 14 esetben szokványos laboratóriumban is ellenőriztük. Az átlag és a szórás 1,21 ± 0,09, illetve 1,29 ± 0,10 mmol/l-nek adódott. Madárfajokban az iCa-ra vonatkozó adatok száma csekély, de a fenti eredmények megfelelőnek tűnnek, és hasznos klinikai paraméterek. A PTH és a 25-(OH) D3 vizsgálatára egy állatkert 14 egészséges felnőtt pingvinjéből hagyományos laboratóriumi körülmények között került sor. A PTH, illetve a 25-(OH) D3 szintjének átlaga és szórása 0,8 ± 0,3 pmol/l, illetve 3,7 ± 2,4 nmol/l volt. Ezek az értékek közel vannak a vizsgáló tesztek alsó mérési határához, ami a PTH és 25-(OH) D3 mérésére szolgáló két tesztnek megbízhatóságát és használhatóságát bizonytalanná teszi ebben a fajban. 
 

doi: 10.1638/05-097.1 
Journal of Zoo and Wildlife Medicine, 38 (1): 93–96. (2007)

KECSKÉK RAGADÓS TÜDŐLOBJA JÁRVÁNY A KATARI AL WABRA VADVÉDELMI REZERVÁTUM FOGSÁGBAN TARTOTT VAD PATÁSÁLLATAINÁL

Abdi Arif, B.V.Sc., M.Sc.,a Julia Schulz, D.V.M.,a François Thiaucourt, D.V.M., Ph.D.,a Abid Taha, B.Sc., Sven Hammer, D.V.M.a

aAl Wabra Wildlife Preservation, P.O. Box 44069, Doha, Qatar (Arif, Schulz, Taha, Hammer); Reference Laboratory, Cirad Animal Health Department, Campus International De Baillarguet, 34398 Montpellier Cedex 05, France (Thiaucourt).

Levelező szerző: Dr. Arif

ÖSSZEFOGLALÁS

A Mycoplasma capricolum subsp.capripneumoniae által okozott kecskék ragadós tüdőlobja (contagious caprine pleuropneumonia, CCPP) a házi kecskék erősen ragályos és súlyos légzuőszervi megbetegedése, melynek fő tünetei a köhögés, súlyos légzőszervi distressz és magas mortalitási arány. A boncolás során tapasztalható elváltozás elsősorban a fibrines pleuropneumonia és a megnövekedett mennyiségű szalmasárga színű mellűri folyadék. A CCPP járványos kitörése fordult elő a katari Al Wabra Vadvédelmi Rezervátumban (Al Wabra Wildlife Preservation) vadkecskéken (Capra aegagrus), núbiai kőszáli kecskéken (Capra ibex nubiana), Laristan muflonokon (Ovis orientalis laristanica) és zsiráfnyakú gazellákon (Litocranius walleri). A betegséget a klinikai tünetek és a kórbonctani jelek alapján feltételeztük, a végső diagnózist a kórokozó izolálásával és meghatározásával lehetett felállítani. Ez az új megfigyelés arra utal, hogy a CCPP a vadvilágot és a veszélyeztetett kérődzőfajokat potenciálisan fenyegető megbetegedés, különösen a Közel-Keleten, ahol a hordozó fajokban jelenléte enzootiás. Az érzékeny importált fajokat karanténozni és vakcinázni kell. A diagnózis felállításának preferált mintája a mellűri folyadék, ami megfelelően nagy számban tartalmaz Mycoplasma-t, valamint a májszerű tüdőegy darabja, lehetőleg az ép és az elváltozott terület határáról. A mintákat gyorsan kell eljuttatni a diagnosztikai laboratóriumba, és a szállítás során megfelelő hűtést kell ehhez biztosítani. 
 

doi: 10.1638/06-024.1 
Journal of Zoo and Wildlife Medicine, 38 (1): 97–100. (2007)

TRYPANOSOMA EVANSI FERTŐZÉS ÖRVÖS MEDVÉKBEN (SELENARCTOS THIBETANUS)

G. Muhammad, D.V.M., M.Sc. (Hons.), Ph.D.,a M. Saqib, D.V.M., M.Sc. (Hons.),a M. S. Sajid, D.V.M., M.Sc. (Hons.), A. Naureen, D.V.M., M.Sc. (Hons.)a

aDepartment of Clinical Medicine and Surgery, Faculty of Veterinary Science, University of Agriculture, Faisalabad 38040, Pakistan (Muhammad, Saqib, Naureen); Department of Veterinary Parasitology, Faculty of Veterinary Science, University of Agriculture, Faisalabad 38040, Pakistan (Sajid).

Levelező szerző: Dr. Sajid

ÖSSZEFOGLALÁS

Az örvös medve (Selenarctos thibetanus) veszélyeztetett faj. A dél-ázsiai oszágokban a fogságban tartott szelíd medvéket gyakran használják vándorló „medve-bűvészek” az erdei és városi közönség szórakoztatására. Fogságban ez a faj számos pszichológiai traumában és fertőző megbetegedésben szenvedhet, amelyek más háziállatfajokban is elterjedtek. A jelen tanulmány négy Trypanosoma evansi fertőzési esetet mutat be, melyek Pakisztán Faisalabad és Jhang körzeteiből származnak. Az elváltozások során lázat, felgyorsult pulzust, tachypnoe-t, bágyadtságot, vérfogyott nyálkahártyákat és ataxiát lehetett megfigyelni (n = 3). A perifériás vér mikroszkópos vizsgálata csekély (n = 2), illetve nagy mennyiségű (n = 2) T. evansi jelenlétét mutatta ki. Mind a négy medvét három napos időközzel, két alkalommal kezeltük suramin-Na-mal, a háziállatoknál használt dózis (10 mg/ttkg) majdnem kétszeresével. A kezelést követő 5., 7. és 10. napon végzett ismételt vérvételek tanúsága szerint a kezelt medvék mind parazitamentessé váltak. Mellékhatás nem volt megfigyelhető, és mind a négy állat klinikailag meggyógyult a kezelés második köre után 3-7 nappal. Az egyik medve elhullott a második kezelést követő 8. napon (11.nap). Ez a T. evansi első leírása medvékből. 
 

doi: 10.1638/06-051.1 
Journal of Zoo and Wildlife Medicine, 38 (1): 101–107. (2007)

MYCOBACTERIUM SZULGAI ÁLTAL OKOZOTT KÉT ATIPIKUS MYCOBACTERIOSIS ESET ÉS ELHULLÁS FOGSÁGBAN TARTOTT AFRIKAI ELEFÁNTOKBAN (LOXODONTA AFRICANA)

Claude Lacasse, D.V.M.,a Karen Terio, D.V.M, Ph.D., Dipl. A.C.V.P.,a Michael J. Kinsel, D.V.M., Dipl. A.C.V.P.,a Lisa L. Farina, D.V.M., Dipl. A.C.V.P.,a Dominic A. Travis, D.V.M., M.S.,a Rena Greenwald, M.D.,a Konstantin P. Lyashchenko, Ph.D.,a Michele Miller, D.V.M., Ph.D., Kathryn C. Gamble, D.V.M., M.S., Dipl. A.C.Z.M.a

aLincoln Park Zoo, 2001 North Clark Street, Chicago, Illinois 60614, USA (Lacasse, Travis, Gamble); University of Illinois Zoological Pathology Program, Building 101, Room 0745, 2160 South First Avenue, Maywood, Illinois 60153, USA (Terio, Kinsel, Farina); Chembio Diagnostic Systems Inc., 3661 Horseblock Road, Medford, New York 11763, USA (Greenwald, Lyashchenko); Disney's Animal Programs, Lake Buena Vista, Florida 32830, USA (Miller). Jelenlegi cím (Farina): University of Florida, College of Veterinary Medicine, Department of Infectious Diseases and Pathology, P.O. Box 100880, Gainesville, Florida 32611, USA.

Levelező szerző: Dr. Lacasse

ÖSSZEFOGLALÁS

A Lincoln Park Zoo-ban tartott két afrikai elefánt (Loxodonta africana) elhullása hátterében Mycobacterium szulgai volt kimutatható. Az első megbetegedett elefánt esetében súlyos, heveny sántaság mutatkozott a bal hátulsó vágtagon.A kiterjedt gyógykezelés ellenére az állat összeesett, és 13 hónappal az első tünetek jelentkezése után elhullott. A kórbonctani vizsgálat osteomyelitis-t mutatott ki a combcsontfej és az acetabulum hiányával, valamint a tüdőben granulomákat, amelyek M. szulgai-t tartalmaztak. A második elefánt egy másik intézménybe szállítás közben esett össze anélkül, hogy előtte bármilyen klinikai tünetet mutatott volna. Ezt az állatot – a hosszadalmas fekvés miatt – véglegesen elaltattuk. M. szulgai okozta granulomatosus tüdőgyulladás volt a kórbonctani lelet. Mindkét fertőzött állat esetében, az azoktól származó, szérumbankban őrzött korábbi mintáikból két újkeletű immunteszt Mycobacterium elleni ellenanyagválaszt mutatott ki. Nem lehetett kideríteni, hogy az állatok mikor és hogyan fertőződtek. Ha azonban a kórokozó humán epidemiológiáját áttekintjük, az elefántok közötti átvitel valószínűtlennek tűnik, hiszen a szakirodalom nem említ meg emberről emberre való terjedést, és harmadik elefánt pedig nem volt fertőzött a csapatban. A Mycobacterium bovis és a Mycobacterium tuberculosis mellett az atipikus mycobacteriosis-t okozó organizmusokat potenciális patogéneknek kell tekintenünk elefántokban. 
 

doi: 10.1638/05-108.1 
Journal of Zoo and Wildlife Medicine, 38 (1): 108–113. (2007)

AMYLOIDOSIS KÉT, A JAPÁN-TENGERBEN PARTRA VETŐDÖTT STEJNEGER CSŐRÖSCET (MESOPLODON STEJNEGERI)

Yuko Tajima, D.V.M., Ph.D.,a Akinori Shimada, D.V.M., Ph.D.,a Tadasu K. Yamada, Ph.D., Daniel F. Cowan, M.D.,C.M.a

aUniversity of Texas Medical Branch, Galveston, Texas 77555-0555, USA (Tajima, Cowan); Tottori University, Tottori-city, Tottori prefecture, 680-8553, Japan (Shimada); National Science Museum, Shinjuku-ku, Tokyo, 169-0073, Japan (Yamada); Texas Marine Mammal Stranding Network, Galveston, Texas 77551, USA (Cowan). Jelenlegi cím (Tajima): National Science Museum, Shinjuku-ku, Tokyo, 169-0073, Japan.

Levelező szerző: Dr. Tajima

ÖSSZEFOGLALÁS

Az amyloidosis során a szövetekben autológ extracellularis fonalszerű fehérje rakódik le, mely a környező szövetek összenyomatását tudja előidézni. Az amyloidosis jól felismerhető az állatok széles skáláján, emlősökben, madarakban és hüllőkben. Mindezidáig azonban egyetlen leírása ismert cetfélékből. Az 1999 és 2000 során a Japán-tengerben partra vetődött 12 Stejneger csőröscet (Mesoplodon stejnegeri) közül kettőben sikerült amyloidosis-t megfigyelni (1. eset: 1498 cm, hím; 2. eset: 2520 cm, nőstény). A vizsgálati populációban az amyloidosis prevalenciája mintegy 17% volt. A test hossza, külső megjelenése, a gonádok felépítése és a csontozati bélyegek alapján ez a két állat fizikálisan és ivarilag érettnek bizonyult. A májak jól láthatóan duzzadtak, törékenyek, halvány barnássárga színűek voltak. A Disse-terekben nagy mennyiségű amyloid rakódott le a hepatocyták ezzel párhuzamos atrophiája mellett. A vesékben az amyloid lerakódás mellett számos granuloma, melyekben sok fonálféreg (Crassicauda sp.) volt megfigyelhető. Az amyloid kimutatható volt a szívben, a lépben, a mellékvesében és a hasnyálmirigyben. Az amyloid kimutatása annak hematoxilin-eozin, illetve kongóvörös festés melletti tipikus morfológiája alapján történt. Elektronmikroszkópos vizsgálat során finom, 11 nm átmérőjű fonalak tipikus hálózata volt kimutatható. Ez az amyloidosis első leírása két – a Japán-tengerben partravetett – Stejneger csőröscetből. 
 

doi: 10.1638/05-121.1 
Journal of Zoo and Wildlife Medicine, 38 (1): 114–120. (2007)

URÁT HÚGYKÖVESSÉG EGY ÉSZAKI ELEFÁNTFÓKÁBÓL (MIROUNGA ANGUSTIROSTRIS) ÉS EGY KALIFORNIAI OROSZLÁNFÓKÁBÓL (ZALOPHUS CALIFORNIANUS)

Sophie Dennison, B.V.M.&S., M.R.C.V.S.,a Frances Gulland, Vet.M.B., Ph.D., M.R.C.V.S.,a Martin Haulena, D.V.M., M.Sc.,a Helio De Morais, D.V.M., Ph.D., Dip. A.C.V.I.M., Kathleen Colegrove, D.V.M., Dip. A.C.V.P.a

aMarine Mammal Center, 1065 Fort Cronkhite, Marin Headlands, Sausalito, California 94965, USA (Dennison, Gulland, Haulena); School of Veterinary Medicine, University of Wisconsin, Madison, Wisconsin 53706, USA (De Morais); Department of Pathology, Microbiology and Immunology, School of Veterinary Medicine, University of California, Davis, California 95616, USA (Colegrove). Jelenlegi címek (Dennison): Radiology Department, School of Veterinary Medicine, University of Wisconsin, Madison, Wisconsin 53706, USA; (Haulena): Vancouver Aquarium, P.O. Box 3232, Vancouver, British Columbia, V6B 3X8, Canada.

Levelező szerző: Dr. Dennison

ÖSSZEFOGLALÁS

Nephrolithiasis ritkán kerül leírásra tengeri emlősökből. 2004 és 2005 során rutin kórbonctani vizsgálatok során két esetben mutattunk ki vesekövességet, egy északi elefántfókából (Mirounga angustirostris) és egy kaliforniai oroszlánfókából (Zalophus californianus). Mindkét vese teljes terjedelmében helyeződtek az északi elafántfóka esetében 1-10 mm átmérőjű, míg a kaliforniai oroszlánfóka esetében 1-15 mm átmérőjű vesekövek. A kórbonctani és kórszövettani vizsgálat alapján a vesekövességhez a vesemedence tágulata és pyelonephritis társult mindkét esetben. Az oroszlánfókában emellett hydronephrosis is megfigyelhető volt. Az északi elefántfóka esetében a húgykövek húgysavból és ammónium-urátból, míg a kaliforniai oroszlánfóka esetében ammónium-urátból álltak. A vesekövek képződéséhez vezető másodlagos háttérbetegség nem volt felismerhető, habár feltételezések szerint morfológiai és élettani különbségek miatti ismeretlen metabolikus működészavar szerepet játszhatott ebben. Ez az urát vesekövesség első leírása kaliforniai oroszlánfókából és északi elefántfókából. 
 

doi: 10.1638/03-112.1 
Journal of Zoo and Wildlife Medicine, 38 (1): 121–124. (2007)

EMBRIONÁLIS RHABDOMYOSARCOMA FIATAL KÖZÉP-AMERIKAI TAPÍRBAN (TAPIRUS BAIRDII)

Christopher J. Bonar, V.M.D.,a Albert H. Lewandowski, D.V.M., Anthony J. Skowronek, D.V.M., Ph.D., Dipl. A.C.V.P.a

aCleveland Metroparks Zoo, 3900 Wildlife Way, Cleveland, Ohio 44109, USA (Bonar, Lewandowski); Battelle Toxicology, 505 King Avenue, Columbus, Ohio 43201, USA (Skowronek).

Levelező szerző: Dr. Bonar

ÖSSZEFOGLALÁS

Egy fiatal közép-amerikai tapír (Tapirus bairdii) korábbi görcsszerű epizódok után légzőszervi tüneteket kezdett mutatni.Az elsődleges klinikai kórisme tüdőgyulladás volt, és antibiotikum-kezelést kezdtünk meg. Az állat a 14 napos kezelés végére sem gyógyult, és féloldali véres orrfolyás jelentkezett. Az endoszkópos- és a röntgenvizsgálat alpaján a nasopharynx-ban lágyszövet árnyékot adó képlet volt megfigyelhető, mely belenyomul a lágy szájpadlásba. A tapír 32 nappal az első tünetek jelentkezése után elhullott. A szövettani vizsgálat alapján a képlet mesenchymalis eredetű tumornak bizonyult, melyekben a megnyúlt sejtmagvú, orsó alakú sejtek tömött nyalábokat képeznek. Az orsó alakú daganatsejtekben jól látható keresztsávozottság volt megfigyelhető. Az immunhisztokémiai vizsgálat alapján a sejtek pozitívak desmin és myoglobin jelenlétére, de negatívak a simaizom aktinra, ami alapján rhabdomyosarcoma diagnózisa volt felállítható. Embereknél az embrionális rhabdomyosarcoma a leggyakoribb lágyszöveti daganat a nasopharyngealis régióban, de csak ritkán mutatják ki kutyákban, lovakban és sertésekben. Az elkülönítő kórjelzésben – még fiatal állatok esetében is – gondolnunk kell daganatos elváltozásra, ha egyoldali orrfolyást és belégzési szűkülési zörejt figyelünk meg. 
 

doi: 10.1638/05-057.1 
Journal of Zoo and Wildlife Medicine, 38 (1): 125–126. (2007)

PAJZSMIRIGYHORMONOK (TIROXIN, T4; TRIJÓD-TIRONIN, T3) MÉRÉSE FOGSÁGBAN TARTOTT NEM DOMESZTIKÁLT MACSKAFÉLÉKBEN

Débora Cattaruzzi Rodini, M.S., D.V.M.,a Erika Cristiane Gutierrez Felippe, BIO., Cláudio Alvarenga Oliveira, D.V.M., M.S., Ph.D.a

aDepartamento de Reprodução Animal da Faculdade de Medicina Veterinária e Zootecnia da Universidade de São Paulo, Av. Prof. Dr. Orlando Marques de Paiva, n. 87. Cidade Universitária-Butantã, São Paulo–SP, 05508-000, Brazil.

Levelező szerző: Dr. Cattaruzzi Rodini

ÖSSZEFOGLALÁS

Kutatásunk célja olyan referenciaértékek felállítása volt, ami révén lehetővé válik a pajzsmirigyműködés értékelése nem domesztikált macskafélékben. A szérum pajzsmirigyhormonjainak (tiroxin, T4; trijód-tironin, T3) mérésére került sor radioimmun-módszerrel 145 állatban, mely a következő kilenc – fogságban tartott nem domesztikált – macskafaj egyedeiből állt össze: jaguár (Panthera onca, n = 49); puma (Puma concolor, n = 10); ocelot (Leopardus pardalis, n = 22); oncilla (Leopardus tigrinus, n = 12); geoffroymacska (Oncifelis geoffroyi, n = 4); jaguarundi (Herpailurus yaguarondi, n = 8); margay (Leopardus wiedii, n = 7); oroszlán (Panthera leo, n = 26); és tigris (Panthera tigris, n = 7). A T3, illetve a T4 értékei az adott fajokban a következőek: jaguár, 0,56 ± 0,03, illetve 9.7 ± 0,8 ng/ml; puma, 0,67 ± 0,04, illetve 11,2 ± 1,2 ng/ml; ocelot, 0,48 ± 0,03, illetve 13,8 ± 1,5 ng/ml; oncilla, 0,43 ± 0,03, illetve 10,0 ± 1,6 ng/ml; geoffroy macska, 0,44 ± 0,04, illetve 8,0 ± 0,16 ng/ml; jaguarundi, 0,7 ± 0,03, illetve 5,0 ± 1,0 ng/ml; margay, 0,48 ± 0,04, illetve 12,2 ± 2,3 ng/ml; oroszlán, 0,43 ± 0,02, illetve 5,7 ± 2,6 ng/ml;és tigris, 0,66 ± 0,03, illetve 12,6 ± 0,9 ng/ml. Az egyes fajokon belül a T3 és T4 szintje nem különbözött (P > 0,05) a hímek és a nőstények között. 
 

doi: 10.1638/05-103.1 
Journal of Zoo and Wildlife Medicine, 38 (1): 127–130. (2007)

TÖBBSZÖRÖS CHROMATOPHOROMA DIAGNÓZISA ÉS KLINIKAI KEZELÉSE KELETI SÁRGAHASÚ HARAGOSSIKLÓBAN (COLUBER CONSTRICTOR FLAVIVENTRIS)

Wm. Kirk Suedmeyer, D.V.M., Dipl. A.C.Z.M.,a Jeffrey N. Bryan, D.V.M., M.S., Dipl. A.C.V.I.M. (Oncology),a Gayle Johnson, D.V.M., Ph.D., Dipl. A.C.V.P., April Freeman, D.V.M.a

aKansas City Zoo, 6800 Zoo Drive, Kansas City, Missouri 64132, USA (Suedmeyer); University of Missouri–Columbia, College of Veterinary Medicine, Clydesdale Hall, Columbia, Missouri 65211, USA (Bryan); Veterinary Medical Diagnostic Laboratory, University of Missouri–Columbia College of Veterinary Medicine, 1600 East Rollins, Columbia, Missouri 65211, USA (Johnson); University of Florida College of Veterinary Medicine, Gainesville, Florida 32610, USA (Freeman).

Levelező szerző: Wm. Kirk Suedmeyer

ÖSSZEFOGLALÁS

Egy vadonbefogott szubadult keleti sárgahasú haragossikló (Coluber constrictor flaviventris) vizsgálata során három kiemelkedő, körülhatárolt, a bőr alatt szabadon elmozdítható képlet volt megfigyelhető a háti és a jobb oldali epaxionális izomzat felett. A sebészi úton eltávolított képletek mikroszkópos vizsgálata és a speciális festési eljárás alapján chromatophoroma kórismét állítottunk fel. A teljes test röntgenvizsgálatával és számítógépes tomográfiás módszerével áttétképződés jele nem volt kimutatható. A korábban érintett területről 13 héttel később vett kiegészítő bioptátum normál bőrt és bőr alatti kötőszövetet mutatott ki. A kígyó gyógyulása eseménytelenül zajlott, és 18 hónappal később egészséges. A chromatophoroma kezelésének legjobb módszere továbbra is a sebészi kimetszés. A kígyók bőr alatti kötőszövetében található képletek odafigyelést érdemelnek. 
 

doi: 10.1638/2006-0018R.1 
Journal of Zoo and Wildlife Medicine, 38 (1): 131–134. (2007)

LETÁLIS KIMENETELŰ OZOLAIMUS MEGATYPHLON FERTŐZÉS ZÖLD LEGUÁNBAN (IGUANA IGUANA RHINOLOPA)

Panayiotis Loukopoulos, D.V.M., Dip.V.St., Ph.D.,a Anastasia Komnenou, D.V.M., Dr.Med.Vet.,a Elias Papadopoulos, D.V.M., M.Sc., Dr.Med.Vet., Dipl. E.V.P.C., Vassilios Psychas, D.V.M., Dr.Med.Vet.a

aPathology Laboratory (Loukopoulos, Psychas); Companion Animal Clinic (Komnenou); Parasitology Laboratory (Papadopoulos), Faculty of Veterinary Medicine, Aristotle University of Thessaloniki, 54124 Greece.

Levelező szerző: Dr. Loukopoulos

ÖSSZEFOGLALÁS

Egy importált ésGörögországban tartott két és fél éves zöld leguán (Iguana iguana rhinolopa) került vizsgálatra egy hónapja tartó anorexia és allotriophagia miatt. A fizikális vizsgálat alapján senyvességet, erősen kitelt abdominalis területet és osteodystrophia fibrosa-t sikerült megállapítani. A terápia ellenére egy hónappal később elhullott. Kórboncolás során a vastagbélben nagy mennyiségű fonalféreg volt megfigyelhető, mely az Oxyuridae (Pharyngodonidae) családba tartozó Ozolaimus megatyphlon-nak, egy leguánok esetében általában nem patogén bélbeli parazitának, bizonyult. A szerzők tudomása szerint a parazitát korábban nem említették Európából, viszont Japánban leírták olyan fertőzését, amikor kórokozó hatású volt. Az állat feltételezhetően az importálást megelőzően fertőződött. Jóllehet az állat elhullása a súlyos parazitás terheltséggel függött össze, a rossz táplálás és terráriumi higiénia, valamint az anthelmintikus kezelés hiánya hozzájárult az állat állapotának leromlásához. Az elváltozás felismerése, ami vagy mostanában jelenik meg, vagy aluldiagnosztizált, hozzájárulhat e faj a gyakorlati állat-egészségügyi és szállítási protokolljainak fejlesztéséhez. 
 

doi: 10.1638/2006-0013R1.1 
Journal of Zoo and Wildlife Medicine, 38 (1): 135–138. (2007)

CSIGOLYAKÖZTI PORC ELŐESÉSE ÉS A GERINCVELŐ DEKOMPRESSZIÓ BINTURONGBAN (ARCTICTIS BINTURONG)

Maria Spriggs, D.V.M.,a Jason Arble, D.V.M., Gwen Myers, D.V.M.a

aOhio State University College of Veterinary Medicine, 601 Vernon L. Tharp Street, Columbus, Ohio 43210, USA (Spriggs, Arble); Columbus Zoo and Aquarium, 9990 Riverside Drive, Powell, Ohio 43065, USA (Myers). Jelenlegi cím (Spriggs): Florida Veterinary Specialists, 3000 Busch Lake Boulevard, Tampa, Florida 33614, USA.

Levelező szerző: Dr. Spriggs

ÖSSZEFOGLALÁS

Egy 10 éves binturongnál (Arctictis binturong) hirtelen jelentkező hátulsó végtag bénulás alakult ki. A neurológiai vizsgálat alapján sensomotoros paraplegia volt megállapítható. A mielográfia és a számítógépes tomográfia (CT) a gerincvelő ventrolateralis extraduralis összenyomatását mutatta az L3-L4 csigolyaközti réseknek megfelelő területen. A gerincvelő dekompressziójára hemilaminectomia és a – kórszövettanilag igazoltan – degenerált nucleus pulposus kimetszése révén került sor. A binturong a motoros funkció enyhe javulását mutatta a műtétet követő 8. napon, de hasnyálmirigygyulladásban elhullott a 19. napon. 
 

doi: 10.1638/05-016.1 
Journal of Zoo and Wildlife Medicine, 38 (1): 139–142. (2007)

KUTYA SZOPORNYICA KIMUTATÁSA, VALAMINT LEZAJLOTT PARVOVIRUS-MYOCARDITIS GYANÚJA EURÁZSIAI BORZBAN (MELES MELES)

Hugo Burtscher, D.V.M., Dipl. E.C.V.P., Angelika Url, D.V.M.a

aDepartment of Pathobiology, Institute of Pathology and Forensic Veterinary Medicine, University of Veterinary Medicine, Vienna, Veterinärplatz 1, A-1210 Vienna, Austria.

Levelező szerző: Dr. Url

ÖSSZEFOGLALÁS

Egy mintegy másfél éves szabadon élő, Ausztria keleti területéről származó, hím eurázsiai borznál (Meles meles) kutya szopornyicavírus-fertőzésre utaló makroszkópos és mikroszkópos jeleket, nem gennyes meningoencephalitis-t, interstitialis pneumonia-t magzárványokat tartalmazó macrophagokkal az alveolusokban, hólyagos kiütést a hasfalon és a lymphoid szövetek atrophiá-ját. A kutya szopornyicavírus-antigén számos szervből kimutatható volt immunhisztológiai módszerekkel. Mindezek mellett a szívizomzat kiterjedt területein – kollagénben gazdag és sejtszegény – fibrosis volt megfigyelhető. Minthogy ezek az elváltozások hasonlítanak a kutya parvovirosis (canine parvovirus, CPV) cardialis formájára, feltételezzük, hogy a borz kölyökként átesett egy CPV-myocarditis-en, jóllehet az erre utaló antigén vagy DNS a betegség leküzdése folytán nem volt kimutatható. 
 

doi: 10.1638/05-085.1 
Journal of Zoo and Wildlife Medicine, 38 (1): 143–145. (2007)

HYPOTHYROIDISMUS VÖRÖS BIVALYBAN (SYNCERUS CAFFER NANUS)

Matthew C. Allender, D.V.M., M.S.,a Michael Briggs, D.V.M., M.S.,a and Clifford F. Shipley, D.V.M.a

aUniversity of Illinois, College of Veterinary Medicine, 2001 South Lincoln Avenue, Urbana, Illinois 61802, USA (Allender, Shipley); African Predator Conservation Research Organization, 289 Butte View Drive, Bolingbrook, Illinois 60490, USA (Briggs). Jelenlegi cím (Allender): University of Tennessee, College of Veterinary Medicine, 2704 River Drive, Knoxville, Tennessee 37996, USA.

Levelező szerző: Dr. Allender

ÖSSZEFOGLALÁS

Egy ismeretlen korú felnőtt nőstény vörös bivalynál (Syncerus caffer nanus) a csülkök rendszeres túlnövése, perzisztáló anösztrusz, elhízás, tompa fényű szőrzet és az aktivitás csökkenése jelentkezett. A teljes vérképben és a szérum biokémiai paramétereiben érdemi változás nem volt megfigyelhető. A trijódtironin és a tiroxin szintje a szarvasmarha referenciaszintjéhez és egy egészséges vörös bivalyhoz hasonlítva csökkentnek bizonyult. A szájon át adagolt levotiroxin hatására a szérumbeli trijódtironin- és tiroxin szintje megemelkedett, és következményesen a klinikai tünetekben is javulás mutatkozott (fogyás, szőrnövekedés megindulása, ciklikus nemi működés megindulása). 
 

doi: 10.1638/05-115.1 
Journal of Zoo and Wildlife Medicine, 38 (1): 146–149. (2007)

TÖBBSZÖRÖS NYELVHEGY-LEFŰZŐDÉS FOGSÁGBAN TARTOTT SÖRÉNYES HANGYÁSZNÁL (MYRMECOPHAGA TRIDACTYLA)

Hanspeter W. Steinmetz, Dr. med. vet., M.Sc.,a Marcus Clauss, Dr. med. vet., Dipl. E.C.V.C.N.,a Karsten Feige, Prof. Dr. med vet.,a Tanja Thio, Dr. med. vet.,a Ewald Isenbügel, Prof. Dr. med. vet., Jean-Michel Hatt, Prof. Dr. med. vet., M.Sc.a

aDivision of Zoo Animals, Exotic Pets and Wildlife (Steinmetz, Clauss, Hatt), Clinic for Horses, Internal Medicine Unit (Feige), Department of Veterinary Pathology (Thio), Vetsuisse-Faculty, University of Zürich, 8057 Zürich, Switzerland; and the Zürich Zoo, 8044 Zürich, Switzerland (Isenbügel).

Levelező szerző: Dr. Steinmetz

ÖSSZEFOGLALÁS

Egy hím sörényes hangyászt (Myrmecophage tridactyla) két ízben kezeltünk a nyelvhegy lefűződésével. A klinikai tünetek között részleges étvágytalanság, lágy bélsár, szájüregi vérzés, időszakosan visszatérő nyelvi diszkomfort volt megfigyelhető. Az első esetben a nyelv distalis végét lefűző farostokat lehetett észlelni az endoszkópos vizsgálat során, melyeket eltávolítottunk. A második esetben kollagén rostokat lehetett felismerni és eltávolítani. Mindkét esetben a táplálékkal függött össze a probléma: a hosszúkás farostok a – bélsár konzisztenciájának javítására adagolt – tőzegből, a kollagénrostok pedig a – táplálék fehérjeforrásául szolgáló – sovány hús pólyájából származtak. Megelőzésként a tápláléknak a felkínálása előtt a tőzeg szitálására és a hús daralására kerül sor. A homogenizált takarmány, a tőzegnek cellulózzal való kiváltása, a hús helyett száraz macskaeledel etetése, megelőzi a nyelv hegyének jelen esetismertetésben bemutatott lefűződését. 
 

doi: 10.1638/06-015.1 
Journal of Zoo and Wildlife Medicine, 38 (1): 150–153. (2007)

PETEFÉSZEK DYSGERMINOMA KÉT HEGYI FÜTTYENTŐBÉKÁBAN (LEPTODACTYLUS FALLAX)

Scott D. Fitzgerald, D.V.M., Ph.D., Dipl. A.C.V.P.,a Ann E. Duncan, D.V.M.,a Chris Tabaka, D.V.M.,a Michael M. Garner, D.V.M., Dipl. A.C.V.P.,a April Dieter, L.V.T., Matti Kiupel, D.V.M., Ph.D., Dipl. A.C.V.P.a

aDiagnostic Center for Population and Animal Health, Michigan State University, 4125 Beaumont Road, Lansing, Michigan 48910, USA (Fitzgerald, Kiupel); Detroit Zoological Institute, P.O. Box 39, Royal Oak, Michigan 48068, USA (Duncan, Tabaka, Dieter); Northwest ZooPath, 645 W. Main Street, Monroe, Washington 98272, USA (Garner).

Levelező szerző: Dr. Fitzgerald

ÖSSZEFOGLALÁS

A jelen tanulmány bemutatja az ugyanabból az állatkertből származó két hegyi füttyentőbéka (Leptodactylus fallax) petefészek dysgerminoma kórbonctani, kórszövettani és immunhisztokémiai képét. Az egyik békát elhullva taálták, míg a másik több napig mutatott tüneteket felfúvódott has és bágyadtság. A kórbonctani vizsgálat során mindkét béka petefészkének a helyén nagy, halvány, többszörösen lebenyezett képlet, az egyik békánál ezen felül a coeloma üregben szétszórva számos kisebb csomócska volt megfigyelhető. Szövettanilag ezek a képletek sokszögletű ivarsejtekből álló rétegeknek és fonalaknak bizonyultak, ami alapján dysgerminoma volt diagnosztizálható. A daganatsejtek pozitívan festődtek az immunhisztokémai (Oct4) során, amelyet számos faj, többek között az ember fő sejtjeinek, így ivarsejtjeinek kimutatására is használtak. A petefészek daganatos elváltozása ritkán kerül bemutatásra hüllőkben és kétéltűekben, és ez a dysgerminoma első leírása valamely kétéltűfajban.

Location

581705 White Oak Road
Yulee, FL 32097 USA

Contact Us

Local: (904) 225-3275
Fax: (904) 225-3289
Email:Admin@AAZV.org